Az éjszakába hulló fehér, fagyos hó alig volt sűrűbb, mint Tyimeske könnyei, pedig a híd végéig nem lehetett ellátni.
Tyimeske áthajolt a korláton, és a Tisza vizére meredt. Lassan átmászott, és háta mögött kapaszkodva dőlt lassan előre, lábai lassan csúsztak le a fagyott…