Celia üvöltve, talán rémülten, talán idegesen rohant Ödönért, aki zavarodottan figyelte fegyverével a kezében a felé száguldó lányt, de Celia csak elszaladt mellette és bevágódott a kocsiba és becsapta az ajtót.

- Te itt maradsz és jelentkezel a beosztóknál, Apunak terve van veled - mondta határozottan és sietve rendezkedett tovább a lány. – Vito! Vito! Dobd azt el, és gyere ide! Lucas, te is! – parancsolt, majd Ödönre nézett, de csak egy pillanatig. Furcsálta a helyzetet, hogy nem jön vele, és tudta, hogy Ödön nem tudja mire vélni mindezt.

Vito eközben ledobta a szeméttárolóba a becsomagolt hullát a válláról. majd a lépcsőn lefelé intett Lucasnak, hogy menjen vele. Végül beszálltak a kocsiba és Celia fékcsorgás közepett elhajtott. Úgy száguldott, mint akit ágyúból lőttek ki, bár ő mindig így hajtott.

Celia a szellemgyár mellett megállt, és beviharzott. Kopogós lépteit visszhangozta a romos folyosó. Lucas ment elől, mögötte a maffia lány, végül Vito, így haladtak a labor felé, ahol Aisa és lél dolgozott éppen.

- Járt itt valaki? – kérdezte Celia, de válasz helyett Lél elfordult, Aisa meg rá sem nézett csak vállat vont. – Mi történt a fejeddel? – faggatta Aisát Celia.
- Elestem a raktárban.
- Lél? – fordult most a fiúhoz.
- Így volt, - fordult meg a srác – minden rendben van!
- Ha bármi gyanúsat láttok szóljatok!
- Jó – felelte Aisa, de még mindig csak félvállról, ügyet sem vetve a lányra, de még is észrevett valamit és megállt a kémcső a kezében. – Hol van Ödön? – kérdezve gyanakvón és kissé rémülten.
- Biztonságban – felelte a maffia lánya némi csend ütán, azzal megfordult és távozott.