Enéh megsimogatta a macskát, amely inkább egy tatura hasonlított a talált fémekből fabrikált páncéljában. Az állatot az apokalipszis elején találta sérülten, azóta pedig kis kedvencévé vált. összetartotta őket a túlélés reménye.

                A jelenet után Enéh felhajtotta a cicanadrágja szárait egészen a térde alá, majd felállt és elindult. A nyár miatt kissé barna volt, ám látszott rajta, hogy nem sokat napozik.

                Enéh nem szeretett sem egyedül, sem mással kint lenni, ezért a macskával mászkált. Annak ellenére, hogy az állatok megérzik a bajt, szerette volna, ha Ödön vele menne, de ez sosem történt meg. Ahogy az ajtóhoz ért a lány felvette katonai táskájának másik pántját is a vállára, feltűrte ingszerű felsője ujját és megigazította szoknyáját. Az övén sorakozó kések, láncok és egyéb kellékekre csak egy gyors pillantást vettet, de ekkor már az ajtón kívül volt.

                - Máris indulsz?- kérdezte Ödön.

                - Kell még kötél- felelt flegmán Enéh, mert érzéseit egyszerre rejteni és kimutatni akarta- be kell törnöm még pár boltba is- fáradt el a hangja, ahogy folytatta.

                - Nem válaszoltál, mostanában nem válaszolsz. Főleg amióta a bátyád…

                - Meghalt. Mondd ki! Megöltem. Nem tehettem mást. Nem fájt neki- hangzott a kemény félbeszakítás.

                Ödön látva a lány érzéstelen arcát nem szólt, pedig valamit még mondani akart, helyette a két labort elválasztó átláthatatlanná tett üvegajtóhoz induló lány karját kapta el, és az ablakra mutatott. Még nem is virradt, így Enéh bólintott, s halkan ment be.

                - Mi van odabent?- kérdezte egy női hang.

                - Semmi!- mondta a fiú meggondolatlan indulattal.

                - Valami még is van ott!- érdeklődött újra, de Ödön válaszra sem méltatta, sőt megfordult, és a fiókból késélezőt vett elő, de inkább visszatette.

                Enéh közben egy oroszlán néma és méltóságteljes lépteivel tért vissza. Lábán egy újabb kés egy szalagból kötött masnival.

                - Mindig csak Ő megy be! – duzzogott tovább Vera.

                - De ki jöhetsz velem – mondta Enéh úgy, mintha bűn lenne a kíváncsiság.

                - De… kint… veszélyes – bátortalanodott el.

                - Jössz vagy sem?

                - Mehetek… - nem mert tovább tiltakozni, és amúgy is fel volt háborodva, hogy vele valaki így merjen beszélni.