Veronika lassan és ügyetlenül közlekedett a romok között. Kezében a tőr akadályozta a mozgásban. Enéh ügyet sem vetve a lány bénázására rutinosan mászkált, épp úgy, mintha életében mást sem csinált volna, pedig az iskola előtti torlaszokat nem olyan régen építette oda.

                Enéh, mint egy kis Tarzan mászott fel egy szemétkupac tetejére, és nézett körbe, majd intett verának, hogy maradjon nyugton. Veronika megszeppenve, még inkább értetlenül a domb mögött. Enéh leugrott, és suttogni kezdett a lány fülébe:

- Itt át kell jutnunk! Ez az utolsó torlasz, csendben át tudunk kelni, de gyorsnak kell lennünk! Tedd el a tőrt, és…

- Dehogy teszem!- dacoskodott.

- Így nem jutsz át! Ha lemaradsz, itt maradsz!

Veronika nyelt, és eltette, de Enéh változtatott a terven.

- Mocsit elengedem, menj utána, ami megtámad, azt megölöd. Menni fog?

- A macska? – fintorgott Vera.

- Igen. Tudja az utat. Pár utcával lejjebb van egy bevásárlóközpont, az az első búvóhelyünk. Meg tudod csinálni?

- Mondta! – magabiztosságot színlelve, de Enéh ezt tudta nagyon jól.

                Ezek után Enéh visszakapaszkodott a kacathegyre, és felhúzta az ügyetlenkedő Veronikát is. A táskájából egy kaviccsal teli flakont vett elő, és elhajította. Mocsi az egyik bucka mögül rohanni kezdett az említett irányba Verával a nyomában. Enéh még várt, ugyanis meglátott pár feléjük rohanó fertőzöttet. A megfelelő pillanatban leugrott a kupacról, egy fertőzöttet éppen leszúrva, és üldözőbe vette a másik kettőt.

                A sarkon túl négy fertőzött tanyázott. Veronika megtorpant, s egy kocsi mögé megbújt. Ekkor vette észre a kocsi alatt lapuló macskát. Vera vállán egy kezet érzett. Ahogy megfordult egy fertőzöttel nézett farkasszemet. A férfi szemei begyulladva, az orrába száradt vérrel csak mozgatta tehetetlenül maszatos száját, ám szólni már nem tudott. A lány sikított és a tört a férfibe döfte, de addigra már rég arcába harapott a fertőzött hiányos, sárga fogaival. Ahogy a férfi előre bukott, fejéből spriccelt a vér. Vera kiabálni kezdett, amire az utcában mászkáló fertőzöttek felfigyeltek, és rövid rohanás után a lányt enni kezdték.

Mire Enéh odaért a lány alig élt. Hátulról ragadta meg az egyik fertőzöttet, és elvágta a torkát. Egy másikat még avval a lendülettel szúrta le. Egy kisebb bicskát Veronika szemén keresztül a lány agyába állított, amibe a Vera azonnal belehalt, de ekkor Enéhnek vagy a macskának már nyoma sem volt, csak a fertőzöttek fordultak vissza csámcsogni.