Veronika lassan és ügyetlenül közlekedett a romok között. Kezében a tőr akadályozta a mozgásban. Enéh ügyet sem vetve a lány bénázására rutinosan mászkált, épp úgy, mintha életében mást sem csinált volna, pedig az iskola előtti torlaszokat nem olyan régen építette oda.

                Enéh, mint egy kis Tarzan mászott fel egy szemétkupac tetejére, és nézett körbe, majd intett verának, hogy maradjon nyugton. Veronika megszeppenve, még inkább értetlenül a domb mögött. Enéh leugrott, és suttogni kezdett a lány fülébe:

- Itt át kell jutnunk! Ez az utolsó torlasz, csendben át tudunk kelni, de gyorsnak kell lennünk! Tedd el a tőrt, és…

- Dehogy teszem!- dacoskodott.

- Így nem ...

                 Enéh megsimogatta a macskát, amely inkább egy tatura hasonlított a talált fémekből fabrikált páncéljában. Az állatot az apokalipszis elején találta sérülten, azóta pedig kis kedvencévé vált. összetartotta őket a túlélés reménye.

                A jelenet után Enéh felhajtotta a cicanadrágja szárait egészen a térde alá, majd felállt és elindult. A nyár miatt kissé barna volt, ám látszott rajta, hogy nem sokat napozik.

                Enéh nem szeretett sem egyedül, sem mással kint lenni, ezért a macskával mászkált. Annak ellenére, hogy az állatok megérzik a bajt, szerette volna, ha Ödön vele menne, de ez sosem történt meg. Ahogy az ajtóhoz ért a lány felvette katonai ...

Az éjszakába hulló fehér, fagyos hó alig volt sűrűbb, mint Tyimeske könnyei, pedig a híd végéig nem lehetett ellátni.

Tyimeske áthajolt a korláton, és a Tisza vizére meredt. Lassan átmászott, és háta mögött kapaszkodva dőlt lassan előre, lábai lassan csúsztak le a fagyott párkányról.

A nő bűntudatot érzett miközben belül, valahol mélyen némán ordított, kívülről még is olyan hangtalan volt, mint macska vadászat közben, mikor megbúvik a prédát lesve. Fejébe kérdések hada masírozott föl-alá nem engedve békét az érzelmeknek. Hogy hol rontotta el, s hogy hol bukott el, mint anya, nem tudta, csupán az emlékek cikáztak a szeme előtt.

Órákat zokogott így mire rájött, várják haza. Herde és Hencse, lányai, és első ...

Aisa előtt a sötét utcán hirtelen világosság támadt. Mintha reflektor világított volna a szemébe. A fájdalom, ami eddig kínozta, lassan elmúlt és az őt körülvevő zaj is elcsendesült.
            A mentő megérkezett, és a visítozó nőt kezelésbe vették, miközben Aisa pulzusát keresték, hiába.
            Aisa visszanézett. Látta magát. Látta, ahogy letakarják, látta az autót, ami elütötte, látta a nőt, aki vezetett, és most őrültként kiabál. Megfordult a fejében, hogy esetleg visszamegy, de a fény csak húzta maga felé, majd hirtelen beszippantotta. Más esetben félt volna, hiszen nem tudta mi történik vele, most mégsem fél, megkönnyebbült, mert ledobhatta gondjait a hétköznapokból.
            ...

Aisa kinézett az ablakon és látta, ahogy elhajt az a 124-es, indigókék, krómozott kerekű és ablakkeretű mercédesz, amelyikkel Aisa érkezett.
- Előjöhetsz! – szólt közömbös hangon, mint akit nem érdekel az sem, ha ottmarad.
- Köszönöm! – mondta a lány hálával a hangjában.
- Hogy lehet egy ilyen érzékeny lány titkos ügynök? – kérdezte Aisa megvetéssel a hangjában.
- Az öcsémet kerestem – kezdte elsötétült arccal, de a tudós közbeszólt.
-Lél! Mit csinálsz?! Ne hallgatózz, figyelj oda! – förmedt Lélre.
- Sajnálom…

Ekkor az összes mappa a földre hullott. Aisa odament és kivett egyet. – Ez az öcséd mappája. Odaadnám, de akkor engem megölnek – mondta érzelem mentes hangon, mint akinek minden mindegy. – El kell lopnod ...

Celia üvöltve, talán rémülten, talán idegesen rohant Ödönért, aki zavarodottan figyelte fegyverével a kezében a felé száguldó lányt, de Celia csak elszaladt mellette és bevágódott a kocsiba és becsapta az ajtót.

- Te itt maradsz és jelentkezel a beosztóknál, Apunak terve van veled - mondta határozottan és sietve rendezkedett tovább a lány. – Vito! Vito! Dobd azt el, és gyere ide! Lucas, te is! – parancsolt, majd Ödönre nézett, de csak egy pillanatig. Furcsálta a helyzetet, hogy nem jön vele, és tudta, hogy Ödön nem tudja mire vélni mindezt.

Vito eközben ledobta a szeméttárolóba a becsomagolt hullát a válláról. majd a lépcsőn lefelé intett Lucasnak, hogy menjen vele. Végül beszálltak a kocsiba és Celia fékcsorgás közepett ...