Aisa épp a szobájában ült. Benyelt valami vírust, de szombat is volt, amikor úgy is otthon szokott lenni. Az iskolában lenézték és örültnek hitték, mert különleges lány volt. Természete morbid és titokzatos, a haja kék, a sminkje egy tussal, néha egy kis halvány szemhéjpúderral vázolt kép, motívum, szöveg, képlet, növény, állat vagy ki tudja mi volt, amit lenéző és magabiztos pillantása és sejtelmes félmosolya kifejezetten hátborzongatóvá tett.
    Aisának rengeteg esze, de egy barátja sem volt. Ismert egy srácot, a neve Lél, nagyon ritkán írt neki az interneten. Minden reggel látta a buszon, ám soha nem beszéltek személyesen, mert Beatrice állandóan vele jött. Aisa gyűlölte Beatricét, mert látta mennyire szereti Lélt, azt hitte együtt járnak. Aisa szerette Lélt, így amikor azt kérte tőle a maffia lánya, hogy kapja el Beatricét fél áron elvállalta, alku nélkül. Nem volt nehéz dolga, Beatrice ott feküdt félholtan az elhagyatott játszótéren.
   Az elhagyatott játszótér közelében egy elhagyatott gyár állt. Valaha vegyszergyárként működött, de úgy ott hagyták, mintha bombariadó miatt kiürítették volna aztán elfelejtették volna, hogy valaha is létezett. Az ajtók kilincsre zárva, a futószalagok csak meg lettek állítva, és minden ott lett hagyva ahol volt.
   Aisa pedig zseni volt, egy elvont tudós. Kipucolt egy-két labort, lecserélte a zárat és berendezkedett. Jó pénzért bármit ellopott vagy előállított és ezt a maffia rendre igénybe is vette. Aisának nem volt mitől tartania, ugyanis a maffia lánya védelmét élvezte és úszott a pénzben. Senki sem mert ujjat húzni vele.
   Aisa már várta, hogy Celia (a maffia lánya) megérkezzen. Amikor Celia megérkezett három rövidet csengetett, majd kettőt kopogott. A három rövid csengetés Celiát jelentette és a két kopogás, hogy két személyt hozott magával. Általában csak egy embert hozott magával, Ödönt, a szolgáját és testőrét.
  Aisa beszállt a kocsijába és megvárta, hogy másik két személy beszálljon. Az anyósülésre Celia ült szokás szerint, Aisa mögé, pedig Ödön. A harmadik személy Ödön mellé ült, és amikor Aisa meglátta ki az majdnem kiugrott a szíve. Lél volt az.
   - Mit keres itt?
   Celia hasonlóan komor, mély hangon válaszolt, mint ahogy Aisa kérdezett.
   - Apám küldte, képezd ki! Ő lesz az új segéded és testőröd, ha már a régi kimúlt, mert kísérleti patkányt csináltál belőle.
   Lél arcára kiült a rémület, Aisa a visszapillantó-tükörből a szemébe nézett.
   - Ne aggódj, kár lenne egy ilyen helyes fiúért, ha minden jól megy, nem leszel kísérleti alany.
   Valahogy Lélt ez nem nyugtatta meg.
   Amikor Lél meglátta az elhagyatott játszóteret a hideg futott végig a hátán, aztán észrevette Beatrice táskáját a hintánál.
   - Állj!- szinte ordított a felismeréstől és a bűntudattól.  Kiszállt és felvette a táskát. Amikor körbenézett reménykedve felfogta Celia kegyetlen, rideg szavait. „Egy közeli barátod életével játszol. Megmentheted, cserébe a szolgálataidért. legyél hű és csináld, amit mondok! Velem nem éri meg szórakozni.” Lél a táskával visszaszállt a kocsiba. A félelme bűntudattá vált.
   Lél szinte öntudatlan ment be agyárba és zakatolt a szíve, amikor meglátta Beatricét elkábítva, kikötözve egy boncasztalon. Arra gondolt, hogy mellette kellett volna lenni, hogy megvédje, de nem volt. Nem volt, mert elfelejtette.
   Ödön felsegítette Celiára a laborköpenyt, majd megállt az ajtóban, mint egy őr. Lél is kapott egy laborköpenyt és egy csipeszt, laborkanalat, rongyot, szemüveget és megmutatta neki Aisa hol van gumikesztyű.  Lélnek kifejezetten jól állt. Aisa felkeltette Beatricét repülősóval. Beatrice rettegve nézett körül. Amikor meglátta Lélt az arca elkomorodott, de a könnyei patakokban kezdtek folyni. Halálos csend uralta a teret.
   Aisa egy gyors matematikai művelettel kiszámította az igazságszírum összetevőinek arányát tekintettel az alany testi és egészségügyi állapotával a súlyából, magasságából és testalkatából.
  Kiderült, hogy Beatrice csak rosszkor volt rossz helyen, de nem hallgatta ki Celia tárgyalását, észre sem vette, a fülhallgatója maximumon szólt és el volt mélyedve a gondolataival. Aisa egy vegyszert adott be neki, amitől egy idő után csak álomnak fogja hinni az eseményeket, végül elfelejti.
   Beatrice végig Lél szemébe nézett és vízesésként hullatta a könnyeit érzelem mutatása nélkül.
   - Ő most már az enyém. Jobb, ha elfelejted, hogy valaha is a tied volt!
   Beatrice Aisára nézett, még mindig folytak a könnyei. Aisára nézett közben Lélhez beszélt.
   - Vártam rád, a hintánál, ahogy megbeszéltük. A barátnődnek írtál a neten, igaz?
   Lél nagyot nyelt és elfordult. Aisa komoran nézett és bólogatott. Tudta mit érez.
   - Most megöljem?- Aisa hangjában megjelent a megértés és a megbánás.
   - Apa azt kéri, hogy hallgasson örökre. Boncold fel!- Celia az eseményektől undorodva fordult sarkon és kezdte nézni az üvegeket a polcon.
   Beatrice könnyei elapadtak, meg akart halni, várta, hogy Aisa felboncolja.
   - Lél, maradj vele! Visszaviszem Celiát.
   Lél csak bólintott és végignézte, ahogy távoznak. Ödön lesegítette a köpenyt először Celiáról, majd Aisáról is. Amikor a kocsi eltűnt a horizonton Lél eloldozta Beatricét, aki nem mozdult. Lél a karjaiba vette és haza vitte. Az asztalra kiírta a számát és a pótkulccsal bezárta az ajtót.
   - Szerinted elengedi?- kérdezte Celia kicsit megenyhülten.
  - El. –hangzott a válasz szinte sóhajtva.