Celia és Ödön miután elköszöntek Aisától beszálltak Celia kocsijába. Ödön vezetett. Egy gyönyörű kabrióvá alakított musztáng. Messze a legszebb és leggyorsabb, amit lopni lehetett egész Wonderlandben.
   Egész Miskolc ismerte a napsárga fenevadat, oldalán az ezüst karmolásnyomokkal. Egy nap a maffiafőnök meglátta, kiszállt limuzinjából. és nemes egyszerűséggel két góliát méretű testőrével kirakatta a sofőrt belőle, mint egy pohár vízből a legyet szokás.
   Csak beszálltak a kocsiba és elhajtottak. Celia hátra nem fordult, de még visszaintett Aisának, aki szokás szerint megvárta, hogy a sarkon beforduljanak. Most szinte repültek ki a városból, el a titkos búvóhelyükre, egy sziklaszirtre Miskolc határától nem messze.
   Amikor megérkeztek Celia kiszállt és levette a szöges bőrdzsekijét. Egy citromsárga-fekete trikó volt alatta rajta két pisztoly képével és felette fekete hálóval. Fekete szaggatott aljú szoknyája és acélbetétes bakancsa között kilátszott a drótkerítés mintájú háló-harisnyája, és egy csengő lógott még a nyakában bőrszíjon. Igazi rosszkislánynak nézett ki. Aranyszőke szögegyenes hajával és koromfekete vastagon kihúzott szemével szinte ellenállhatatlanul vonzó volt.
   Ödön is kiszállt és Celia mellé helyezkedett a motorháztetőn.
   - Ha az apád tudná…
   - „Ha” tudná- vágott a szavába-, de nem tudja.
   - Én csak…
   - Ödön…- Vágott újra halkan és kétségbeesetten a szavába- Ne! Csak ne beszéljük meg!
Azzal Celia leengedte az eddig kezével szorosan összekulcsolt lábait. Ödön beletúrt koromfekete hajába és beleharapott száj pirszingjébe miközben nézte, ahogy Celia lesütött szeme végig kúszik a testén. Először az övén, majd a hasára, amin a felemelt karja hatására indiános bőrdzsekije szétnyílt és kirajzolódott fehér trikóján a hasa kockái. Majd nyakán, állán, a húsos ajkán, amibe épp beleharapott, végül a szemébe nézett egy pillanatra, de úgy elvörösödött, hogy azonnal elfordította a fejét.
   Ödön szembe fordult vele, átkarolta a derekát és olyan közel húzta magához, hogy majdnem összeértek. Egymás szemébe néztek, aztán Celia lehunyta a szemét és hagyta, hogy Ödön végig simítsa az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, olyan csábosan és kívánatosan nézett a lovagjára, mintha azt mondaná: „Tépj szét és a tied leszek!”  Ödön közelített arcával a maffialányéhoz, de az utolsó pillanatban mégsem csókolta meg. Ajkuk épp csak annyira ért össze, hogy ezt ellehessen mondani. Érezték egymás az izgatottságtól remegő leheletét. Nem mozdultak. Vártak.
   Egy órán át meg sem mozdultak, amikor Celia hirtelen megragadta Ödön bőrdzsekijét és magával rántotta, ahogy hátradőlt és lábával átfonta a derekát. Megszűnt minden távolság.
   Csak ők tudták, hogy szeretik egymást, annak ellenére, hogy soha még csak nem is célzott rá egyikőjük sem. Arról sem tudott senki, hogy szerelmük zálogaként csináltatták a nyelv pirszinget, amibe jeladó volt rejtve, hogy vissza találjanak egymáshoz.
   A csók után Ödön fél kézzel Celiát simogatta, másikkal magát tartotta. Újra megcsókolta, majd a keze lassan haladt felfelé a lány dereka felé, de pár centire a cél előtt megállt.
   - Nem ez lesz az első, tudod jól, hiszen annyiszor voltunk már itt… Ödön! Kérlek…