Beatrice kiszállt a kádból és törülközőbe csavarta testét és haját.

-          Nyitom! – kiáltotta, ugyanis valaki már harmadszor is csöngetett. – Nyitom! Csak egy perc.

Kinyitotta az ajtót és megdöbbent, amikor Lél és Dinka a barátnője állt ott. Dinka kedvesen mosolygott a szájával, de szemével ölni tudott volna.

-          Ööö… Szai-sztok… Gyertek be! – mondta Beatrice vonakodva, hiszen Dinkával még csak a neten beszélt, de mindennél jobban gyűlölte és nem féltékenység miatt.

-          Köszi! Tudod csak egy percre ugrottunk föl, gondoltam megismerhetnéd Dinkát személyesen.

-          Örülök… - mondta Beatrice leplezetten nem kívánattal miközben becsukta mögöttük az ajtót és leült szembe velük a kanapéra keresztbe tett lábbal.

-          Szóval, ő az én kis angyalkám! – mondta Lél csillogó szemmel. – Annyira örülnék, ha jóban lennétek és tudnánk közös programokat szervezni!

Beatrice és Dinak összenéztek és gyilkos pillantást gyakoroltak egymásra, majd elfordultak nehogy Lél észrevegye. Lélnek fel sem tűnt volna a két lány ellentéte, ha Beatrice túrja fel a korábban a figyelmet. Lél még meg is sértődött azon, hogy Beatrice Dinkáról alkotott véleménye az volt, hogy buta, tömeggyártott és még csak nem is szereti Lélt. Végtelenül őrült ötlet volt Lél részéről, hogy még Beatrice házába is behozta.

-          És mi újság? Hogy-hogy felugrottatok? – kérdezte Enéh szórakozottan, mintha érdekelné a válasz.

-          Lélivel éppen a parkba indultunk fagyizni. – kezdett bele Dinka flegma hangnemben miközben Enéh felé fordult. – Aztán megnézhetnénk valami filmet? Léli ugye?

”Léli…” Fordult fel Beatrice gyomra. Mi ez a csaj? Nagyra nőtt óvodás? Beatrice azt sem miért engedte be. A szavak között Dinka egy-egy lenéző pillantást vetett Beatricére, aki közben kibontotta haját a törülközőből és összerázta, hogy száradjon és csak a ”Nem jössz velünk?” kérdésre reagált egy mosolygós fejrázással. Így telt el ez a borzalmas másfél óra.