-Mire jó, hogy egy fertőzött izét tart idebent? –kérdezte Csaba érdeklődve, még is megvetően, de Enéh rá sem nézett. –Nem félsz, hogy meghalsz miatta, nem félsz, hogy…
-Fogd be! –fojtotta belé a szót Ödön, am Enéh csak intett Ödönnek, hogy álljon le, de Ödön sértődötten távozni készült.
-Hozz anyagot, ruhaneműt, tűt, cérnát, bármit! –Adta Enéh utasításba a távozónak.

A beszélgetésre az alvók lassan kezdtek felkelni.
-Miért nem öli meg?-hajthatatlankodott a fiú tovább.
-Ő a bátyám! –csattant fel Enéh, mint villám a derült égboltból. –Már csak egy kísérleti patkány –halványult el a hangja -, úgy sincs sok neki hátra, holnap után meghal, hogy ne szenvedjen.

Csaba megrökönyödött. Elszégyellte magát. Enéh arcán végig szaladt egy könnycsepp annak ellenére, hogy mosolygott, majd rákacsintott a srácra. Mindketten nevetni kezdtek, talán ők sem tudták min, csak kellett a lelküknek.

-Látod? Mozog a szája. Értelmes szavakat mond –magyarázta Enéh szinte önkívületben. Még ott van! De, nem ura önmagának… A külvilágra, mintha, mintha, nem is tudom, mintha csak a fertőzés reagálna, ő meg benne ragadt volna egy álomban. Nem reagál a fényre, a tapintása nem működik, de hall, szagol –szünetet tartott, hogy magát megnyugtass, de hamar folytatta.  –Beszél, alszik, ételre és vízre van szüksége az élethez. Ösztönből cselekszik.
-Sajnálom a bátyádat. És azt is, hogy meg kell ölnöd…
-Nem kell. Hálás lenne érte, ha fel tudná fogni.
-Lehet.

Enéh odament Csabához és eloldozta.

-Tegeződjünk, de a szabályokat be kell tartani! –nézett végig a foglyokon Enéh. Barátságosan folytatta. –Mindegy mi történik, ÉN vagyok a főnök! Nekem kötelező engedelmeskedni! Vagy védhetitek a saját seggeteket. ÉN hozom a döntéseket és mindenki lelke az ÉN lelkemen szárad –szavai olyan kemények voltak, hogy hiába volt a hangja kedves nem oldotta fel. –Nincs vita! Sem velem, sem mással. Sem időnk, sem energiánk, sem lehetősségünk nincs rá, hogy megoldjuk, vagy kivárjuk a végét. Ez a csapat életébe kerülhet, és csupán hátráltat. Mindenki be lesz osztva egy feladatra, ezért az egyért felelős. Szabályok és beosztások akkor változnak, ha ÉN azt mondom. A csapatom többi tagja lemaradt, nem figyelt vagy nem úgy játszott, ahogy én mondtam. Mind holtak és emiatt lett ez a bátyámból is.
-Tesszük, amit tennünk kell. Együtt több esélyünk van és maga nélkül nem jutunk messzire –mondta levente. –Ellenvetés?
-Tanárúr, ennél a lánynál idősebb vagyok, ő még csak egy gyerek! –háborodott fel Veronika.
- velem bent, vagy egyedül kint? Most van választásod, később nem lesz –felelte Enéh nem törődöm módon.
-Veron, ő fel van készülve, mi nem. Ő túlélte és vezető. Nincs más választásunk, csoda, hogy egyedül eljutottunk idáig –világosította fel Csilla.
-Csak ketten vannak! –tiltakozott a lány.
-A zombik meg még nálunk is többen…  -mondta a reményről lemondóan a húga, Anita.
-Ez igazságtalan…
-Tartsd meg a véleményed! –zárta le a vitát Levente.