-          Celia! Hol voltál?

-          Nyugi apu, csak Ödönnel kocsikáztunk egy kicsit!

-          Azt mondtad, hogy este 10-ig haza érsz!

-          Tudom, saj… - nem fejezte be a mondatot, mert apja megölelte, majd Ödönt is.

-          Kis hercegnőm! Azt életedre törtek, de nem voltál itt, azt hitem megöltek!

-          Jaj, apu. A legjobb ügynököd kezében voltam! – közben hátrafordult és rákacsintott Ödönre.

-          Anyád óta csak te vagy nekem.

-          Ne, apu, ne beszéljünk erről… - arca elkomorodott és Ödön kíséretében felment a lépcsőn be

a szobájába, aminek az ajtajába Ödön megállt, hogy őrizze, de nem maradt ott sokáig. Celia alig, hogy bement kiviharzott és a korláton áthajolva lekiabált a földszintre.

-          Manyi! Manyi! Két hulla fekszik az ágyamba, küldj valakit, hogy eltakarítsa.

Egy öreg szemüveges szobalány tipeget elő az egyik szobából tálseprűvel a kezében. Néma volt mert a maffia kivágatta a nyelvét, így válaszképp csak bólogatott. Celia leszaladt a márvány lépcsőkön Ödönnel a nyomában. A konyhában az olasz shéf már oda is adta a füge szeleteket, mert tudta, hogy Celia kedvence.

-          Hogy van a kis Maffia lyány? – kérdezte a shéf akcentussal, de kedvesen.

-          Ez a füge isteni! Amúgy jól és te?

-          Én is jól. Hallottam meg akarták ma ölni! Az édesapja nagyon aggódott magácskáért, azt kiabálta, hogy ”Marie, Marie ugye nincs veled?” Sosem láttam ilyen rémültnek.

Celia nem szólt.

-          Van még a tegnapiból? – kérdezte Ödön, hogy terelje a témát.

-          Ő, egy ilyen nagy és erős srácnak kell is az erő! Inkább ezt próbálja ki! Fehérszósz, hús-hús-hús, ahogy a fiatal úr szereti! – mondta tudván, hogy Ödön nem ért az ételekhez.

Celia csak bámult maga elé és egy gyümölcs szeletet forgatott a kezében. ”Marie” visszhangzott a fejében. Eszébe jutott az este, amikor az apja nem volt otthon és a fegyveresek rontottak a házba. Emlékezett rá, hogy félt a villámoktól és az anyjával aludt. Maga előtt látta, ahogy kinéz az ágyneműtartóból, ahová Marie dugta és látta, ahogy az anyját megfojtják. ”Marie” az egyetlen szó amire emlékezett a gyilkos szájából, pedig végig beszélt. ”Marie” a név, amit nagyon fájt neki hallani. ”Marie” a szerető anyja, aki haláláért magát okolta az apja. ”Marie” aki elveszett, elveszett örökre.